Útvesztőben; Q 5953

- 18 Színpad fordul. II. jelene

t /Tárgyalóterem/ Varga: Szántó; Varga: Szántó; /arga: Szántó; Akkor még azt hitte, hogy át tudja nevelni, ugye Főorvos ur? Hogy feledtetni tudja vele о gyermekkorában belevésődött előítéleteket és társává tudja tenni. Hitt ebben, mert szerette. Remélte, hogy most már összezsugorodik s végül teljesen eltűnik önök közt az a bizonyos távolság, hisz Dóra is ember már, akinek lám fáj a hata a gépeléstől és csurog a szeméből a könny, ha a sötét irodából az éles napfényre lép... De a uüffére jótékony homály borult és ugyanilyen homály borult az On itóloképessegére is Főorvos ur. Nem vette észre, hogy Dóra másért utalja Bartat, mint maga és hogy amig maga a munka szépségéről beszél, ó a semmittevés igazságát fejtegeti... Az irusai ugye semmit sem értek? Ez taian kissé erős mcghatarozas. Tény az, hogy a kiadó véleménye szerint nem voltak Közölhetők. Hogy Dóra tehetséges volt-e valoDan és csak «»zért nem közölték a aolgait mert mi den sor, amit leirt szöges ellentétben allt a szocialista realista művészettel, vagy pedig íéitehetség volt, aki sokat olvasott és utánérzéseit vetette papirra csupán, fellengzős és erősen ideiista stílusban, nem tudom. Annyi bizonyos, hogy a sikertelen kisérlet letörte. Olyanná vált, mint egy szárnyaszegett madár. Azon a napon neveztek ki engem adjunktusnak, amikor megkapta az elutasítást. En bizakodó voltam, tele életkedvvel. 0 elkeseredett volt és reménytelen. nagyon szerettem őt és... egyszóval megkértem a kezét, ü pedig igent mondott. Megoldásnak tekintette ezt a házasságot? Vissza akart kapaszkodni a társadalmi ranglétrán, amelyen lecsúszott? Ez tul egyszerű lett volna. Az élet nem egyszerűsíti le ennyire a dolgokat. Dóra ió feleség volt és tiszta lelkű ember, bar a távolsíg életfelfogásunk között akkor is mérhetetlen volt, amikor a karjaimban tartottam. Talán az, hogy mindig kissé elérhetetlen volt szamomra, amikor szobája az enyom mellett volt akkor is, t lan ez az érzés űzött, hajtott utmxa allandóan. Égy pillanatig sem éreztem, hogy az enyém, bar kedves volt és soha egy ing

er

dit

»szo nem esett közöttünk. De olj távoli volt, oly távoli maradt mindig... Egy mus világ, mas gyer^eKe. De u

f

eye kuso'bb mar nem igyekezett meggyőzni őt a saját igazáról? zs nem remei te, hogy rátér arra az útra, amelyen Ön jart Főorvos ur? Valóban nem. Dóra lelke, ugy éreztem tele van sebekkel

9 sebekkel, melyeket az az eszme ütött rajta, amelyben én hittem s mely hitem szerint szegény néném egyedüli gyógyszere volt az elnyomás, elmaradottság, nincstelenság' ellen. Mit tehettem volna? Hagytam gyógyulni ezçket a sebeket. Nem beszéltünk politikai kérdésekről. ' nem számolt be arról, hogy mit mondott a Szabad Európa, amit anyjánál titokoäi: tudom, hogy hallgatni szokott, nem beszélt reményeiről, céljairól. Az irast sem emiitette többé, pedig tudom, he/ y ez nagyon fájt neki még akkor is, amikor mar Bea-meg sz ül etet t és minden idejét a gyermek gondozásának szentelte. Magában azt hiszem a sikertelenségért is a rendszert okolta, lelke mélyén ott élt a tudat valahol, hogy ha más világ lett volna,