Útvesztőben; Q 5953

Szántó: Bea: Szántó: - 11 / elveszti önuralmát/undorral, vadul pofon üti/ Elhallgass, te szemérmetlen! Most már elég volt! Azonnal elhallgass! Aátra tántorodik, leesik, feiével az ápy faragott oszlopának élébe ütközik, Mozdulatlanul fekve marad/. /felocsúdik, megdöbben/ Bea! /lánya szive fölé bailik, irca eltorzul/. Bea! Kislányom! /zokogva ráborul. Zene felerősödik, majd függöny