Apokalypsis a Rózsadombon; Q 5951

Éva: De fölkavartad... Olyanokat is mondtál neki, biztosan... Tőled kitelik*•• Ágnes: Türtőztessem magara? Kilenc áve nem hallottara a hangodat... s megint о ;emt ч len vagy..*, mint a skomió... csápsz, szúrsz, - hát erre nekem nincs szükségem. Szeretettel fogadtalak, de ha igy tárgyalsz, akkor tárgyaljunk egyenesen... En mondtam neki, hogy menjetek szállodába, ón, igenis ón, és te is menni fogsz utána, azonnal... Mint vendéget szeretettel várlak... de ezt a hangot nem tűröm... engem te nem vonhatsz felelősségre... még egy pillanatra sem... Éva: Én nem vonhatlak felelősségre, téged... én, téged*.. Ágnes /meglepődve/ Igen...? Na, erre leülök... Azt megengeded, hogy reggelozzem? Ágnes eazik. amig Éva beszól Éva: Beszéljünk egyenesen, jó... Ezt az esküvőt meg fogora akadályozni* Vagy, ha nem... elpun titom a fiamat ia és p mt is. ' vedd tu • sul* 'egíillitom a nészutadat.. nem fogaz ráülni a vonatra. Nem tudom, volt-e viszonyod vele, nem érdekel, de ha megtudom, kikaparom a szemedet*, érted? - Az én jelenlétemben nem fogaz szeretkezni vele... és soha többé... Meg akarsz alázni.•• Ágnes, evés közben A gm ; о î Ге а к *> г г z v • . а 16 zni е n {

m. . • Éva: Ez az ember az enyém... /Sír/ Ágnes: Tévedsz. Bs az ember már az enyém. Utazz viasza..* Nég; férfit fölzabáltál azóta... mi jogod, egyáltalán, honnan veszed ezt a bátorságot, hogy beleavatkozol az