Panneau; Q 5949

- 7o Szin: Kósné szobája. A villany hol Kósnénál, hol Attilánál gyullad ki, Kósné: /Az ágyban fekszik/ Feküdj már le, Eszter! Eszter: /А kulcslyukon keresztül néz a másik szobába/ Megint fest... állandóan, mint a megszállott...a szőnyeg már csupa festék. Meg fogom mondani neki keressen máshol magának helyet...mi itt nyoinorgunk ketten egy ágyban, fiatalok ittxmag az anyám mellett Kósné: Nagyon jó helyetek van itt nálam. Eszter: Ő meg egyedül a nagy szobában, és mindent tönkretesz. Már zenét se hallgathatok, mert átordit. Hát ki ő itt? Egy megtűrt alak, semmi több. Feküdj le, ne izgasd magad. Terhes nőnek nem szabad fölizgatnia magát. ez is! Legjobb lesz ha most, rögtön megmondom neki. /átmegy a másik szobába/ Eszter! Eszter! Hallod?! /Eszter végigcsapkodja az ajtókat/ /ordit/ Ne oltsd el a lámpámat! Nem te fizeted a számlát! Már egy hete pihenni se lehet tőled, /összetöri a hangulatlámpát/ Most legalább nem égeted...még az ágynemű is csupa festék... Nem kellett volna...Dávid majd haragszik érte, tudod mennyire akarja, hogy jól érezze itt magát? Menjen az apjához. Elég nagy a szobája annak. Tartsa el az apja. /eloltja Kósné szobájában a villanyt/ /fölgyújtja a csillárt és rajzol/ /ha nem sikerül valami, eldobja/ fKiles a kulcslyukon/ Már megint fest. Fölgyújtotta a nagycsillárt Undok alak! Szörnyeteg! Én meg bekapcsolom a rádiót, hadd üvöltsön neki /a rádió üvölt/ Attila: /Mind dühöseoben fest, végül összegyűr mindent./ Kósné: Eszter: Még Kósné: Attila: Eszter: Kósné: Eszter: Attila: Eszter: