Panneau; Q 5949

- 68 Eszter: Kérek apádtól ecsetet, ő is fest mostanában. Attila: /próbálkozik cseruzával/ Nem megy. Nehéz a ceruza...és ez is... mintha gyerek csinálná.../áthúzza a lapot/ Salamon: Attila...hát te itthon vagy? Mért nem szóltatok nekem azonnal... Tervező: Én az újságból értesültem róla... Salamon: "enne van az újságban is?!...Hol, melyikben?...csak a helyiben, vagy a pesti lapokban is? Mutassátok...Hát nem is mondjátok nekem ezt a nagy újságot..áhá..

.nag on örülök fiam...látod hogy érdeklődnek utánad az emberek? Attila: Ecsetet hoztál? Salamon: Hoztam persze. Festéket is...olvastam egy könyvben, hogy nagy betegség után az alkotókedv elemi erővel tör ki a művészből. Na mit festesz Attila? Áhá...már alakul...és ez itt mi? Tervező: Szerződés. Csak alá kell irni. Attila: /Lázasan fest, de egyik papirt a másik után dobja el/ A tervező és az apa most csak Attilát lesik. Attila fest/ Attila: üassan kell csinálnom, akkor talán... Salamon: Csodálatos szineid vannak, Attila...a világűrben nem lehet látni csodálatosabb szineket. Attila: /lehanyatlik/ Nem megy...nem megy...nem tudok, nem vagyok festő. elmúlt...vége ! Nem megy! Tönkrement a kezem. Teljesen tönkrement. Salamon: Fáj a kezed? Attila: Nem fáj. Tervező: Zavarunk itt melletted Attila...de ne vedd a lelkedre ezt a kísérletezést. A kezed nem számit. A kéz akármilyen lehet Attila. Itt van a lényeg, meg itt... hiszen ezt te is tudod. A kiállításod után Ítélve te ezt játszva meg tudod csinálni. Itthagyom a szerződést, holnap beküldőd hozzám a tervezőirodába. Tudod mit? Egy hét múlva küldd be. Hogy megnyugodj te magad is. Salamon: Majd én beviszem. Majd én aláiratom vele...