Panneau; Q 5949

- 61 Szin: Kórterem. Attila: /állandóan az ajtót lesi/ Salamon: Szerbusz Attila, jó nézel ki. Anyád levelet küldött, meg tiszta inget...Levették a gipszet a kezedről? És jó? Tudsz fele fogni? /csend/ A Tekla üzeni, hogy barátaid szervezik a kiállitásodat. /csend/ Remek nő az a Tekla... Talán elmegyek félállásba a MÁV-hoz. Nyugdijasoknak 5oo forintig lehet...jól jönne a kis pénz, meg elfoglaltság is lenne. Persze azért eljövök hozzád minden nap fiam...tudod, ha az emher nyugdijban van már, sokmindenről van ideje elgondolkozni...és nem jó az a sok gondolkodás. Mire való fölidézni mindig ami egyszer elmúlt és úgysem aegithetünk rajta. Minden kártyásnak megvannak a maga adui. Az én aduim fiam az, hogy én könnyen veszem az életet. Ha rossz lapok jönnek, természetesen vészit az ember. Ha vesztek, hát fizetek. A játék az játék. A szabály, az szabály. És hol van előirva, hogy én mindig nyerjek? nemigaz? Apropó! Egy épitész keres állandóan. Elkérte tőlem az "íme az ember" cimü képedet. Órákig nézte...lefényképeztette...és most beszélni akar veled. Egyre százezer forintot emleget érte, le is rajzolta hogy gondolta, hova gondolta. Először azt hittem, engem akar ugratni. Ragyogó jövő állna előtted. Talpraállnál és maga körül is rendet tudnál teremteni. Egy ilyen értékes ember mint amilyen te vagy észreveszi raagakörül a változást és annak megfelelően cselekszik. Na jó, mondod, kimerültél, sokat dolgoztál, de ha kijössz az utcára és megérzed a friss levegőt... Ha talpraállsz és elhatározol valamit, körülötted is mindjárt tudnak határozni a többiek. Ha van életed, amit saját elhatározással végig akarsz élni, akkor másák is merik azt tenni amit