Panneau; Q 5949

- 4o Eszter: bajos, féleszű szörnyetegnek szüljek egy ártatlan kis csecsemőt' Kósné: Mint amilyen én vagyok...Eszter».. Eszter: Semmit sem tudtok...semmit. És erre büszkék vagytok. Mert nektek minden bűn, és minden szégyellni való, ami nem előirás szerint történik. Szégyen a szegénység, szégyen ha sok gyereke van valakinek, szégyen, ha egy séncs, szégyen ha dolgozni jár valaki, szégyen, ha osak lopja a napot.., A ti erkölcsötök szerint, itt minden szégyen. Ha Attila fölkel mondd meg neki...mondd meg neki, hogy a kiállításon vagyok. Összeszedem a gimnazistákat, meg az egyetemistákat és megyek a kiállitásra, Kósné: Sehova se mész! Ittmaradsz. Onnan kezdve mondod el, hogy beugrottéi az ablakán. Eszter: Beugrottam az ablakán, és?! Kósné: Tovább! Eszter: Kiugrottam az ablakán.., Kósné: Tovább. Eszter: Nincs tovább. Kész. Hazajöttem és most itthon vagyok, Kósné: Tovább, Eszter: Itthon ia maradok. Zárdaszüz leszek. Szobrot állok az uramnak... igy...nem igy...és hallgatok, hallgatok, mert különben elszakad az aranyfonál. Kéané: Mi szakad el?...Bemész az uradhoz és bocsánatot kérsz tőle. Tessék. Eszter: Ezt csak bizd rám. Ha keresne, mondd, hogy a kiállításon vagyok. / el akar rohanni/ Attila: Eszter! Eszter: Szóltál? Attila: Hova akarsz menni? V Kósné: Egész éjjel velem aludt, Attila. Láttam, hogy dolgozol, és nem . »