Panneau; Q 5949

r s У \ - 29 Attila: Kitapostad az utadat. Lenyomtad azokat, akik vártak tőled valamit, csak te, te voltál a fontos. Külföld és összeköttetések, modern életforma, és közös autó. Salamon: Elfelejted, hogy én mindig dolgoztam. És igenis! Én a munkám után éltem. A fizetésemből éltem. A pénzért pedig megdolgoztam. Sem többet, sem kevesebbet. A fizetésemért dolgoztam. Ezt is jó lesz raellreszivni édes fiam. Hetven éves vagyok. És még dolgozom. Mit gondolsz, ha lestrapálom magam disznónevelésael az anyád mellett, már rég alulról szagolnám az ibolyát. Ha dolgozol neked is lesz. Nem kell mindjárt egyik végletből a másikba esned. Én mindig emellett a rendszer mellett állottam. Negyvenöt előtt is. Nem véletlenül váltottak le 43-ban és nem véletlenül kerültem 45-ben vissza. Attila: Jó szimatod volt. Csodálatos a szimatod. Az eredményes élethez csak szimat kell. Semmi más. Jó megjelenés, könnyedség és., erények is kellenek. Erények, amit magunk gyártunk a hibáinknak. Szólj ha rosszul mondom... Salamon: Rosszul mondod. Én ugy él/bem ahogy akartam. Ezért volt eredményes az életem... te meg kidekázol mindent. Sajnálom, hogy mindezt az igényt nem az anyatejjel szivtad magadba. Most már sajnálom. Na, szervusz édes fiam. Ja, el is felejtettem mondani. A képcsarnokot lefoglaltam a te kiállításod számára. JövŐ hónap 15-ére, szombatra, Megfelelő? Attila: Apám! Kósné: /Saját szobájából Esztiék szobájába rohan, onnan kifelé kiabál/ Eszter, EszterI...nászuram! Jöjjön, gyorsan...az uram...tudja... ugy látszik nincs itthon. Eszter! Eszter: Ég a ház? Kósné: Képzeld. Találtam ötezer forintot. Ötezret. Apád dughatta el. éié -