Nyugati szél; Q 5948
- 6 dent 6s todd ércé soid о t sorsoddá, ha remény nem is táplálja őket*., /А táskájából kiveszi a levelet és átadja Bellinek/ Tessék! " z az utolsó* Amit ostobán elkezdtem, most gyatrán be ie fejezőm* •• Bevallom, egykor titkon reméltem ezt az elégtételt, de mégis jobbik énem inkább kivánta а boldogságát melletted, mint boldogtalanságát nélküled* •• /Elfordul Bellitől, Nelli utána lép és átkarolja barátnője vállát/ Nelli: Megértelek*•• Talán ebben а pillanatben meg is tudnál ölni miatta* Igen, tudom, gonosz voltam, önző*** De talán igy még minden elrendeződhet..• Nóra: Nem, No Ilikém! Nem vállalkozom erre a szerepre* Amit én nyújthatok, az neki kevés, és amit ezek után kaphatok, az nekem som elég* Több jut ugy, ha nem a valóságot élem*** /Szembe fordul Bellivel/ És remélem, hogy te hamarosan visszatérsz, rádöbbenve, hogy hlu ábrándok után fütottál, de talán nem eléggé elfáradva ahhoz, hogy mellette újra kezd* Nelli: Gondolod, hogy megboceátana***? Nóra: Te vajon miért mégy Péterhez? Nelli: Igaz*** /Nelli elgondolkozva lehajtja а fejét, közben kezében ogy nagy csokor virággal Laci lép a szobába* Azt hiszi, egyedül találja Bellit. Kicsit zavart lesz amikor a feleségétől eltakart Nórát ie meglátja./ Laci: Áád***! Kezét veókolom*** Igazán, ha tudtam volna, hogy maga is itt van, még egy csokrot hozok* Bár azt hiszem, Nelli nom haragszik meg, ha pár szálat ellopok* •• /А csokrot kezdi szétbontani* Nelli csak most veszi észre а kezében tartott levelot* Ijed ton rejti a háta mögé* Közben Nóra mogfo&ja a csokrot bontogató Laci kezét és Nelli felé tolja./ Nóra: Nem! Bem! Sző sem lehet róla! Bellit illeti meg csupán*
