Nyugati szél; Q 5948

-16 Laci: Logy un I Â tényeken változtatni már úgysem tudunk* Nóra: yrülök, hogy igy hallom beszélni* Egyébként Nelli, nem volt magához valá*** Laci: Az előbb még őt védte! M ra: Ki tudjn!?.** uztáin mennyiben yorul ő már védelemre? Minden érzékszerve a jövőre figyel* Eddig az emlékek éltették, de ami moot a számára talán már nuit som* Egyszerűen: nincs! Laci: Kon értem*•« Néra: Nem baj! Kivonom, hogy maga is igy legyen*•• Na, jó éjt! йэ ne csináljon semmi bolondságot* Arra gondoljon, hogy az életben két dolog vezeti az embert az orránál fegva: a hiúság óe az önzés* Gyógyuljon ki belőlük* •• /Hóra az ajtó felé indul/ Laci: ÊB A szerelőn? Nóra: A szerelem? Jim! Vajon mennyiben különbözik az önzéstől? Laci: Nóra! Nóra: Tessék! Laci: Ne menjen még el! Nóra: Mit tehetek még? Laci: 4 Nem tudom, csak szeretném, ha maradna* Olyan kedves volt ..* megvárt*•• Nem is tudom, hogyan köszönjem meg magának, hogy átsegített ezen a* • .ezen a krízisen* Nem is tudom*•• Nem is hittem volna*•• Olyan nyugodtnak érzem már magam* •• Nóra: Ennek igazán örülök* Le most szüksége van a pihenésre* Feküdjön le. Laci: Nóra! Nóra: Tessék! Laci: Nagyon kérem, maradjon még! Nóra: Hát jő! Még tiz percet maradok, de aztán - ne horagud-