Pusztába kiáltott szavak háza; Q 5947

- 79 Illúzió? Hasztalan erőfesztiés, 'na fölemelem te uegurzöra g jelszavak elleni csatában elesett pusztaba-ki ál te11у zavakot, hogy g jövendőt féűjem velük? A fiu: A szó önmagában 1-е vér. Nem elé , ha szavaink nm torzulnak többé j-?l

£ zóvá. Jó és igaz szava

к is ejLhvtn к ©ebeket, lehetnek igaza talonok. <1 Vaia.ui több kell a szói ál, bár nem tudom, mi» Talán az együttérzés, a szimpátia. A szótiro

e: lio.gv érti ozt'i A flu: a, ga sem tudom« Szinte megfog et

etlen, t Ián г hiánya é zé.; elte ti igazán © lényegét, lia i incs együttérzés, he nince • • zimpátia, az érdektelenné

get, közömbe--söget, bizelnr-tinned,.,ot jelen ь. Mintha minden t!: falba ütköznék as ember, i'a incs ezimpóti , akkor nincs érdeklődő, fi .yelme

s tekintet, nincs sogitségül kinyújtott éz, nincs jóináulotu tái lOgstás. Ilyenkor, ig- i,ilyenkor válnak a szavaink pus z t a b>•—

кi ál tot - e z a v аккá ! A szó táro

s: Folytassa! Árt ей, mii € ...ormcl. A iiu: A szimpátia ugy kell, mint e levegő, megfulladunk nélküle, kivet Ltek, táretai vauk, utUbánycre:: 1? akink. Ez szüli » remó.iyteleneéget, a kétsé^beepást, az élet ,усЪЪ ellenségét. Sziapátii nélkül tetteink is kóÍr©magyarázhatók, viselkedő s rk , y - nur lehet.