Emilia levelei; Q 5946

- 56. az én számomra,ha éppen tudni akarod?... E t Л Ь1A : / d ho se n elfordul Tibortói,zokogásba tör ki,alig jön ki hang a torkán./ Elég!...Elég!...hagyjuk abba!,..Most meg sértegetaz ?...Ugy sem értjük meg egymást.inkább menj el,hogy ne is lássalak! TIBOR:

/rövid szünet után./ he miiia,hogy mondhatsz olyat,hogy én sértegetlek? n^l-blAí

/zokogását elnyomja,keserű hangon./ Azt hiszed,hogy valami faszent vagyok,akit csa

k tisztelni kell?...Bezzeg Vicát nemcsak tisztelted,de azért remélem - tekintve az elveidet! -, tisztelted is...Vagy nem igy van?.../kérdően néz Tiborra,feszülten hallgat,valósággal belesápad,hallani,hogy vacognak a fogai.A szekrényhez ugrik,kivesz eebtiben egy kardigánt^ vállára veti./ T13 GR : ». 1 van veied?... Annyira fázol?.. .ledig itt aztán nincs hideg ./Az ablakhoz megy,beteszi./ Tegyük csak be! EulUA:

/némán.kérdőn néz Tiborra,egész testében remeg./ TIBOK :

/

о

damegy Emíliához,hátulról megfogja a két karját a kardigán alatt, simogat ja,

rnajâ maga felé íorditja arcát,zsebkendőjével törölgeti könnyeit az arcáról,azemébő,száj on csókolja hosszan,majd magához öleli./ he nagy csacsi vagy te,kis Emilial., ost bújtál ki a tojáshéjból? WklLlA;

/ egy ideig teljesen megbénul akarata,hagyja,hogy Tibor azt csináljon ve le, amit akar./ TIBOR:

/ egyre szenvedélyesebben csókolja Emiliát,látszik,hogy felébred benne a vágy,testét simogat ja,majd a nyakát csókolja,kezét a nyakán lefelé csúsztatja a ruha alá./ ^lLIA:

/a kardigán leesik válláról,hirtelen ki akarja magát szakítani Tibor karjaiból./ Nehogy azt gondold,hogy felkinálom magamat

./Amit mond, annak az ellentétét os^lékszi:magához öleli Tibor fejét./ TIBOR:

/ Emiliát átölelve tartja./ Te nem tudod megérteni,hogy ami Vica és köztem történt...Téves,kissé gyerekes fogalmaid vannak a női emancipációról. ..Tudnod kellene,hogy a férfi élete más,

mint a nőé...Mindenesetre azt hittem,hogy ábben a dologban is intelligens vagy.