Verginia; Q 5945

- H2 Appius t Verginia ; Appius : Ráadásul e oeuf Marcus / Mindenki röhe je rám hull / És hogy az az Opimia • Apámról testvérem volna 1 hog:;ne nevetne Veled©' Tört szúr szivembe torkomba • ' M Nem én szurok tört a szivébe Nem én adtam be keresetét • Itt egy vádpanaoz ellene • Marcus Cribcus pár adta beő pereli vissza magát t Mint saját édes lányát • Cáfolja meg az ő vádját i S elutasitja őt magát « Decemvirek fő tanáwe • Ne vegye szivére drága < Semmi drága ozt kikérem . Mondja nejének ezt kérem • Én semmi vagyok magáník • Legyek is semmi magának » Én is ezt szeretnem hallj« • \<L Nyugodtabb lennék én sokkal» Nem fenyegetne ma dráma r ha nem lenne ez a dfáma » Szivemnek a közepébe^ . S nem parancsolna énnékem • ha nem zavarná az eszem t Ez lenne igen jó nekem • Ám én mit tehetek róla ? Nem kerestem ezt magomnak« Büv körébe vont engemet > S onan engem ki nem enged • Sokszor akartam széttépni, Varázsgyüríijét széptépni * jov Benpvagyolc nincs menekvés « Árassza rám as\ delejét > És én ettől boldog vagyok , Noha boldogtalan vagyok » Ezer csókot hint énfelém < Persze képzeletem felé «