Derékig földbe ásva; Q 5942

- 15o Anna: /Súlyosan/ Ma különös kép. en ne igyál. A sej át érdekedben mondom ezt. Máté: Majd he meglátod a szenemen... egy szer is • Me jd ha... Anna: Zavarosak a szemeid, mint jégesőben a folyó tükre. Egymásba futó kis fekete korákkel van tele. Máté: Ma ezt se bánom, Anna: győztem. Me este érzem: azt értem el én két év alatt, mire harminc is kevás a bikfioeknek, a hülyéknek egy egész emberöltő, Én, aki azt hittem, hogy a földön esetlen, botlok majd, mint a sánta kakukk. Anna: A tömjénezést másoknak hagyd meg, megfulladhatsz tőle még ma este. Máté: /Meg akarja csókolni Annát. Anna kitér./ Nero fogsz ki rejtem, ne félj. Ma este felviditlsk. Anna: Nincs rosaz kedvem... Máté: Eoldog vagyok, és meggyógyítlak Anna. Anna: Se a pletykás híveidnek ne higyj, se a civódó táxaaCnek, anyámnak: nem vagyok beteg. Máté: /Szinte kifogyhatatlan a közeledési energiája/ Ellenállásodban voltál számomra