Derékig földbe ásva; Q 5942

75 » ? a M U A kép ß játék kezdetén sz emlékek szintjén elevenedik meg, »int ősi faluünnep, bucsu, keresssz, «hogy akár wrbán, Lémírt, Anne, vagy bármelyikünk emlékeiben él. kbben e forgatagban most jelen ven a színdarab minden későbM szereplője is: a Széperou hölgy, Sós lenni, Görnyedthátu, stb. A színpadnak csak kisebbik, jobboldali része idézi az esti sátrakat, a sátrak közötti nyüzsgőst. A körhinta, mint játékszer, szines bábokkal, gerendáról lóg, s szakadatlan forog, az egész káptartam alatt. Döntő hangulati egység: a régi olajospaőlóju falusi kocsma. A bálban szórakozik az egész falu. A baloldali "játszási" sz inpadon az Öreg rév ász olt érával és uánért ugrálnak összefogódzkedva. üzines kavargásban van a színpad: az asszonyok, s az Orkánkabátos fiatalok tánckare határozza meg - különösen kezdetben a kép moz&ásritmueát. A mozdulat, táncművészet igényességével kell tehát megfogalmazni a "zűrzavart". Ьрр ugy szereplője mindenki, minden pillanatnak, ahogy a parasztlakodalmakban minden vendég kötelező szereplő is egyben. A hangzavar is a lakodalmak "összeáaeklését", Ggym s/ölá kiáltozását, "mindenki beszél", hangulatát kelti, kezdetben az asszonykörtánc, s a férfiak "dülöngélése" , csapatokba verődóse a két főelem. Egy-egy kiemelt diaiógBósznól stilizáltán lehalkul, s csak hangulati környezetként marad meg a bál.