Derékig földbe ásva; Q 5942

- 62 • szóljárásra ingó szélmalom, e nyögve görnyedő, gyáva nép. /ülkapje Angéla mindkét karját: a szemébe mélyed./ Tudja ml maga anyám: ostoba. Hiába szűköl. Nem fog sohe visszakapni semmit. Ismeri a szót: soha. Te: megöllek eeyszer, mikor itthon részegen gyötörsz bennünket, vadállat! /Anne már ismét ott ven közvetlen közelükben. Figy el,/ Tudja meg, hogy én tudom: ez urát tűzvész természetével maga kergette halálba. Perzselve Uldüzte a száraz mezőn kegyetlen, éjt-пар nyomába járva. Segítség! Gyilkos, rablóvezér! Beleszorította a folyóba. /Fuldokol/ Be je.yezd meg: teljesen, • lelkem mélyéig tudom megvigasztalni magam. Kigy te is, BT, 5 emberük, a megünnepeltjük, vezellusuk, a béresük,