Derékig földbe ásva; Q 5942

44 Orbáll ! Anna : Orbán: At:na : Apánk szemöldöke különösen dus volt, mint ez enyém: borzas, erénybarna szálakat tépkedtünk ki gyerekek: ént. Anyád ezt mondja majd neked, ha felverve a parti csendet jajveszékelni fog: apánk öngyilkos lett a föld feletti bánatában, s te vele jajgatva bár, de a me, másíthatatlan halálba beletörődve, mindezt elhiszed... liet nem! Emlékezz akkor, apánk olyan volt, mint az ég madara. Ágról ágra nyúlt ezüstösen mint az őszi füst. Az ев lékei közt csavargott, kószált szabadon, akárcsak te. Játékos volt. Furt-farágott. Tette a dolgát bölcs rabszolgaként: maga volt a világkolitkáfce zárt megtépázott kéktollu derű: 3 ®z elnyomott szabadság. Szegény apánk. S ha majd anyánk a ezívedhez szólva emlegeti a bűze szentelő krisztust, vágd a szemébe ne félj: apánk paradicsomi árt®

tienságban élt, nem ismert rögeszmét, fanatizmust.