Derékig földbe ásva; Q 5942

- 133 ­Széparcú hölgy: Értett. Akkor hadd ismertessek egy statiszti­kát. Magyarországon ezernyolcszázkilenevenöt­től ezernyolcszázötvenig, félévszázad alatt mig a relativitás elmélete megrengette az ismert világot, s mi egyesek szerint már el­avult tett, több mint kétszáz arzén© s gyil­kosság volt. Ebből a ti falutokban ezerki­lencszáztizenegytől ©zerkilencszázherminclg, a születésed évéig, több mint ötven. Tovább már a méregkeverők nem akartak szántani a temetőkben. Feltúrván halottjaitok örök éjszakából békésen foszforeszkáló foszlo csontjait, felborzolt haját, barna arzén holdacsk kkal ablakpárkányig növekvő körmeit, hol csecsemőitek először kitekintenek az őszi csillagos égre. Angéla : Hallgass, lidérc, kisértet!!! Sós Fanni: /Rémülten mereszti ki a szemét/ kékláng fut lápos homlokán. Anna: Beszélj csak. Hisztéria ez, bem bűntudat s nekem erőd ad minden szavad, széparcú hölgy: Az utolsó felderített gyilkosság-gyürü ezerkilencszáznegyvennyolcban volt egy délalföldi román faluban, hét áldozat, fiuk, férjek, apák. Gyönyör nélkül foganó ijedt kis parasztasszonyok ősöktől maradt kopott lila bársony kendőkben ünneplésen mentek el a tárgyalásra.

Next

/
Thumbnails
Contents