Az örökség; Q 5940

- 56 BARLAY — szeretettel nézi lányát — Megjöttél arany lányom? Vártalak ám nagyon. JUDIT Tudom apa, de hidd el a igazán siettem, BARLAY — Károlyhoz — No, Karcsi ur, oit szól a lányomhoz? KAROLY — aj ajtóból lelkesen — T nyleg itt a lánya Barlay ur? AZ ANYA — gúnyos — Ali, igen, végre megérkezett a fenséges mademoiselle. És nemrég jött haza Párizsból. Károly bejön; leteai a poharakkal teli tálcát. Csodálattal és teljes érdeklődéssel nézi Juditot. Komotósan meghajol, kezrtcsókol KÁROLY Kézit csókolom Juditka! — Barlayhoz — Biz*isten gyönyörű lánya van Barlay ur! Nem is gondoltam volna, hogy ilyen szép lánya van. BARLAY — tréfásan — Ja, kérem, a jobb embereknek jobb gyermekül van igaz, gyönyvirágom? Barlay és Judit huncutul mosolyognak; az anya féltékenyen nézi Őket KÁROLY Ngçyon elbűvölő és bályos. — Judithoz — Igazán nagy n örülök, hogy eljött és megismerhettem. JLDIT — kedvesen — Én is örülök. KÁROLY Sokat mesélt ám magáról az édesapja Juditkai PÉTER — közbevág — Jaj, ne hizelegjetek már annyit egymásnak, inkább együnk és igyunk valamit, az istenit. Boxrzasztóan megéheztem. «— Károly hoz — Gyere komám, hozzunk valami harapnivalót, különben éhen veszünk. Károly, aki szinte megbűvölten nézte * uditot, vonakodva Péter urán. Sokáig csönd