Az örökség; Q 5940

- 49 - A tükörből nézi lányát, majd. elbűvölő kedvességgel fordul feléje Csak most veszem észre, milyen csodálatosan szép bundád van, no és ez a Icalap!»•• elbűvölő. Rém elegáns vagy! De gyere vetkőzz le, mert itt bitang meleg van. Judit levetkőzik, majd hosszan körűin, z aükásban JUDIT — 1е1кезеп — Ó, de szép ez a karácsonyfa! AZ ANYA Igen. De enólkül nincs igazi karácsony! — mintegy magában — Szeretet nélkül sem ór az élet semmit! Pár pillanatig zavart csönd. Judit fürkészve nézi anyját JUDIT De a mama is megváltozott egy kicsit. AZ ANYA Persze, hogy megváltoztam. Örökké én sem lenetek fiatal. Na persze, ilyen férj mellett nem is csoda, ha idő előtt megöregszem. .. Apád és Péter bizonyára beszelt már róla, hogy milyen cudar színház az életem e kujon mellett, akinek üde pipihusra fáj a foga... ós én már csak cseléd vagyok mellette! Judit bólint. Meglepi a váratlan kifakadás. Sokáig csönd Mond ós te még nem mégy férjhez? JUDIT Egyelőre nem. Ráérek az egyetem befejezése után is. AZ ANYA Ebben igazad van. «— parányi szünet — Te most leszel huszonhárom éves ugye? JUDIT Igen. ÄZ ANYA Hidd el, ez a le ;szebb kor... Ebben a korban az ember még nagyon boldog és önfeledten tud szeretni.