Az örökség; Q 5940

- 38 - JUDIT — különös han ;su lyal — Csakhogy nem tudjuk, kiben ni lak zlk,.. mi rejtőzik a felszí f az álarc alatt. F

e

T.

ù

R — közbevág — E szentencia alól ón kivétel va y ok! Bem rejtelmes, sem kiismerhetetlen nem vagyok, felszínem llondéan ugyanaz. HARDINÉ — mintegy magának —- És az embe előre nem tudja, It hoe a sors, a jövő... milyen .lot vtír rá. Mert ha tudná, akkor.•• i TER — ingerülten közbevág — Felesleges filozofáld! in mindig ruliheltem az elvont dolgokat. Engem csupán a kézzelfogható dolgok érdé elnök. HARDINÉ — Péter iránt érzett ellenszenve fokozódik — Azt vettük észre! PÉTER Ezt hogy érti? — szúrós, gyiilölköd tekintettel n^zi — HARDINÉ Téged csak a pénz érdekel, De sajnos, сока más p пае. IIa igy folytatod, újra odakerülsz! Péter erre roppant indulattal flugrik, kezét ökölbe szorítja. Haruiné felé megy PÉTER Igazán? N a ne mondja! — ellenségesen figyeli — Est meg miből gondolja? HARDINÉ Abból, ogy nem dolgozol! Lopsz, rabolsz ós apádat zsebel.d, fosztod, ki, ahelyett, hogy dolgoznál, mint más tisztességes, becsületes oaber! Másfcl éve va y iomót szabadlábon ós azóta nem dolgozol. A ád nyakán élősködsz! — fenyegetően — Meglásd Péter, te vagy a bitófáné végzed, vagy a töménytelen alkohol fog elvinni. PÉTER — mintegy magának — A marha! Mintha un az nem tudnám! НАШШШ Mond, tc nem szógyelled, magad? Von bur a pofádon, hogy apádon élősködsz?... Mért nem tudsz ugy dolgozni, mint más