Az örökség; Q 5940

- 55 - beszelve!... Hát mond, te nem tudsz emberhez méltó életet élni? Mért kell teljesen elállatiahodnod?! PÉI'ER — közbevág — Na hálistennek, már itt is ez a nóta, mintha csak a idlsfatert hallanám, amit végtelenül rühhellek. Hagyjuk a szöveget, nem azért jöt em, hogy magasztos erkölcsi prédikációt hallgassak, hanem azért — Juditra néz — anya meghívott, hogy a szent estét töltsd te is velünk... Az egész disz család kivonul. — kis szünet — A kisfatert már raegfüzte, pedig hajaj, az nem akar kötélnek állni, aiába mondta, hogy a karácsonyt nálatok tölti -, anyád kérlelhetetlen volt! — szünet — Iiemclem nem utasitod vissza a meghívást? Hardiné és Judit dermedten, tanácstalanul néznek egymásra, fokáig feszült csönd HARDINÉ — kelletlenül — Ha egyszer ugy akarja; légy te is ott. JUDIT — mint egy sebzett állat — Één?? HARDINE — szinte kérlelve — Édesem, kérlek tedd meg... Meg kell tenned. Legfeljebb nem maradtok sokáig. Aztán apáddal együtt .jöttök ide. JUDIT — fájdalmasan — Rendben. Ott leszek... IIa egyszer te is ugy akarod, akkor nem tehetek ellene semmit. Látszik rajta, mennyire érzékenyen érintette а hir. Idegesen járkál, miközben cigarettára gyújt. Majd mintegy önmagának Pedig érzem, nem lenne szabad elmennem. PÈTE i Jaj, komám, ha anyád meglát, odáig lesz a gyönyörtől. Hidd el, meg sem ismer... annyira megváltoztál.