Az örökség; Q 5940

- 52 JUDIT Mill? PÉTER — vigyorog — Mondom, jó lábaid vannak, akár egy zergének. — kis szünet — És micsoda lezser fejed van komám!... Szinte irigylésremóltó! JUDIT — huncutul — Szóval tetszem neked? PETER No még gyöngyharmat. JUDIT De ülj már le, ugy állsz itt, mint egy megriadt óriás, aki eltévedt a vadonban. Péter leül HarcLiné mellé. Pár percig szótlanul nézi húgát, aki könyveit, füzeteit rámolja PÉTER Hát te még ilyenkor is tanulsz? JUDIT Muszáj... most lesznek a félévi kollokviumok. PsT H — megvetően — Mi a francnak gyöoröd magad ily an hülyeségekkel? Azt hiszed sokra mégy, ha annyit tanulsz? — legyint — A francot! Kis szünet. Hard né ellenségesen figyeli Pétert Jaj és a kisfater ugy odáig van a gyönyörtől, hogy az ő egyetlen lánya orvos lesz, hogy az emb r Coak őrjöngeni és dühöngeni tud ezen... örökké téged hoz fel éldának es azon kérődzik, hogy nékem rég a sárom elemim sincs meg... azért vagyok olyan hatökör! — szünet — Na és, kinek mi üze liozzú! Elvégre nem mindenki lehet orvos, mint az ő lánya! Orvos?... Sintér!... Minden orvos az. Te is az leszel légy nyugodt. JUDIT — gúnyos — No, ne m ndl Szerinted, aki embereket gyógyit,az sintér! PÉTER Ugy, ugy komám. Rosszabbak, mint az auswitzi koncentrációs tábor hóhérjai.•• Mert ezek nem a beteget nozik, anem mennyi dolcsit adnak... és aszerint kezelik. Ha a beteg nem