Az örökség; Q 5940

- Зо JUDIT Megyek megnézem... — magában — Vajon ki jöhet ilyen későn? Judit kimegy, pár pillanattal később bátyjával együtt tér vissza. Barlay Péter jómegjolenésü, izmos, hatalmas testalkatú fiatáemb r. Vörös ós szeplős; állandóan vigyorog. Egósz lényéből nyers, erősza os brutalitás árad. Természeténél fogva cinikus, kegyetlen. Apró,szúrós tekintete néha félelmetes. Mély rekedtes hangja, élénk vörös arca részegségre vall. Gátlástalan, extravagány tipus. G ndolkodásmódja, hangja, mozdulatai nagyfo:u primitívségről árulkodnak. Tudatlanságát túlzottan hangos, nyers közönségosséggel igyekszik fedni. Súlyos neurauztóniaform tünetiek észlelhetők nála; időnként kelletlenül dadog. A két testvér között semmiféle kapcsolat nincs. Látszik rajtuk: egymás számára teljesen idegenek. Hardiné ki nem állhatja Pétert. JUDIT — nem tul lelkesen, arain kényszeredett mosoly — Hoztam egy ozökőéveo vendéget. Péter vigyorogva áll az ajtóban. Hardiné kíváncsian néz feléjük. Amikor felismeri Pétert, arcán bosszúság látszik PÉTER — komótos léptekkel előre jön — Hü az anyját, de frankó meleg van itt. Lám, az ember csak ilyenkor érzi, micsoda bitang hideg tanyázik odakinn, ha már befészkelte magát egy ilyen kellemetes odúba. Hardiné a durva, rekedtes hangra megborzong. Viszolyogva nézi Pétert, aki cak most veite őt észre Á, kezeit csókdosom Zsuzsi nagysád.•• Elragadóbb ós fiatalabb, mint valaha. «• Biz* isten szívesen eludvarolgatnék egy ilyen nagyságának. HARDINÉ Szervusz Péter fiam! Hogyhogy elmertél jönni hozzánk? Ugy kerülöd házunkat, mintha leprások lennénk.••