Az örökség; Q 5940

Хшш gyerek* Korát meghazudtoló fólelmsfces cinikuósága, extravaganciája meghökkentő, M jellembeli tulajdonsáét falnőtt koriban is magában hordozza* Mûr fiatal gyermek« kánt bíinüzövé vülikf javit intésetek íilrhedt laké ja» Ъъгtönük átmeneti látogatója* Péter» amint átkutatta a két német katonát» hozzákezd a vetkőztotéohez* Mindezt roppant nyugalommal» komótos aprólékoooággal Végzi» koraérett fesz« teleaséggel, felnőttes hidegvérrel» cinikuson* A jobbnak és hasznosnak vélt ruhákat a fegyve cekkel együtt külön eiy halomba rakja* Aa> kor e művelettel végzett» meglepetés« szerűen áll föl» tekintetét kutatóan jártatja körbe a romos épületen» körötte* Ámulata aakk egyre nagyobb» arc én a coodálkozós döbbenet tó változik* Lassan előre jön, mi köz. en tekintetét ismét körbe jártatja a romhalmazon» majd hange« am a felkiált a meglepődés hangján. РЙИШ Hogy a fene ! * * * de hisz ez csak kettő! ílovo lett a aar« t madik? «« számol — Egy!*** kettőI**» Bárhogy azsraoloa, aukor is csak kettő. «« kis szünet — Bedig ez lehetetlen! Az előbb még három koponyát» hat coizmár lábat láttam* Határozottan emlékszem! — ioaét körülnéz — De hát hová lett а haraddik? t Hová tűnhetett? Mégcsak nyoma som maradt ebben a nagy hóban? Bat nem értem. A saját lábán ugyan el nem ügetett, az biz 00» hiszen szitává lottók őket. — eltűnődve «« Aaig a konyhában bru jót kerestem valaki megzenésítette? Detófc kicsoda» minek, taiérj.; «« szünet — Ügy látszik» itt már mindé ül lop» rabol.