Hévízi villa; Q 5939

77 Kovácsné: Én. itt maradnék szivesebben, Vagy vinnélek magammal A nagymama is fél miattatok! Kovács: Csak menj fel! Péter: Menj fel, anyám, szelid leszekKovácsné: De félek! /elmegy» behúzza maga után az ajtót/ Kovács: /odamegy a fiához/ Ha az agyadban nincs mai

4 értelem, Hogy felfogd eddigi szándékaim, Legalább a szemed nyílhatna ki, Hogy lásd vonagló arcomon Péter: Mi az, amit figyelnem kellene? Az arc hazudhat és ragyoghat, A legsötétebb éjszakában isKovács: Hát végképp nem hiszel nekem? lét er: lit kéne hinnem? Kovács: Mindent, ami vanPéter: Utánam jössz, hogy ebtlhitesd Л tetteidKovács: Utanad jöttem, nem azórfc, Hogy bármit elhitessek, nem azért, De azt szeretném, ho, ,yha a fiu Tisztán láthatna az apa szándékai közöttHiszel nekem, hogy jót akartom?Béter: A megbocaájtás nem az én jogomTe annyit vétkeztél csak ellenem, Hogy a fiad vagyok és felneveltél, Sajátos elveid szexint - A bűnben, Ahogy te éltél, nincs зжш nem is lehet Feloldozés előtte m— К