Hévízi villa; Q 5939

Hamisan szóltak a regiszterek. Kovács: Tehetném ezt? Péter: Csak ezt tehetnéd! Nyugdijat kérhetsz s gondtalan napokra Kimérhetnéd a jó bölcselkedést! Kovács: Hát most figyelj ide! Maguk most hagyjanak magunkra! Nagyupa és Nagymama: /kimennek/ Péter: Megvetve már az ágyuk és elküldöd őket! Kovács: Brmyit kibírnak, holnap úgyis ün ер. Péter: Vasárnap- milyen régi szó ez! Kováce: Most már elég! Én most leszámolok veled, Mert az apanak az bevett joga, Hogy megnevelje gyermeké tPéter: Szokatlan és elkésett ez a módszer. De hét csináljuk, ha kedvedre vanKováos: Kedvemre van és most von igazén kedvemre csak! Órája eines, hogy ringy-rongy vádjaidbal Ráarohfcottál - Kiismerem, Hogy nem fogtam fel kellő pillanatban Kellő értéket erkölcsileg öklendezéseidnek, Emiatt engem joggal leszapulhaazt, De most a sor rajtam, figyelj hát! Amit te felsoroltál ellenem, Amivel кк bizonyitani tudod, Hogy ilyen és olyan vagyok, A titkárnő, a villaberlet, üzletek Itt-ott, amott, az azeköttetésekMind—

ai; d icerő gyanúsítás- Találgatás, Melléklövések céltáblád kör-ii A titkárnőt hétfőn kirúgom,