Hévízi villa; Q 5939

- з Pedig szeretlek Péter: Éa is, s ha minci g ismétlésnek érzem, S nem vallomásnak azt, amit kimondok, Azért van, mert te a szememből Kiolvasod a rógenvárt igenlést - /megcsókolja Évát/ i',va: Sz most, ami köztünk van ós lehetne. Érzés és sors és párolgó rem my. Párája tiszta, szine változékony, Mint szivárvány és szálló hevében Talán nagyon, talán kicsit megpörkölődünk Péter: Alig találkoztunk és máris búcsúzásra gondolsz? Éva: Nem-nem, jó itt veled, nálad és n latok, Tilosban is vagyok, de otthon is érzéseimben elmerülve és csupaszra Vetkőzve szép szándékaimban. Péter: Valami mintha bántana Éva: '^e más világban élsz. Én itt vagyok, Naponta halig!,tom anyám rozsdás siralmait, Hogy eddig mennyit szenvedett, Miért is él, mikor őt senki meg nem érti. Péter: Nem érti senki őt? Te sem? jiiva: Késői hazasság. Apám már részeges volt, Mikor elvette. Most is csak hetenként, Csak szombat este jön haza ma is. Ha józan, Pénzt is hoz és nagyvidáman Arról beszél, hogy a gazdaságban Minden jól megy. De ha részegen esik be, Káromkodik és veri az anymat, Leszidja minden szajha~népnek, Vitatkozik, hogy ón kitől lehettem,