Hévízi villa; Q 5939

Kovács: Te is hibás vagy. Végképp elnevelted! Mindig azt suttogtad érdekében. Ha felőle kérdeztelek, Hogy jól tanul, hogy értelmes fiu. Nem vetted észre, hogy a hónapok, az évek ürült eszméket vertek a fejéboKovácsaó: Már kiskorától zárkózott volt, Ha kérdeztem, akkor beszéltKovács: A jó anya bizalmasa fiának, És tudja, mit kell tennie, Akár hallgat, akár beszélDe nem tudtad, nem is tudhattad, honnan is Került volna agyadba a tudás?Kovácsné: Ne csak engem szidj, gondolj arra is, Hogy a gyermek apja mégiscsak te voltálAz is vagy- menj utána! Kovács: Te is lázadsz - már te is igy beszélsz? Kovácsné: Ne őrjöngj! Menfl utána. Pusztayéknél nem mehet tovább! Kovács: Ha átmegyek, mit mondjak és kinek? Kovácsné: Döntsd el, ne tőlem kérj tanácsot. Mit tőlem, aki ostobának, Árnyéknak születettKo vá cs : Ez ö es ze e sküvé slz is most visszaszól?! Apáimról Azt mondja a fiam, hogy ő mesélte el, Mit és hogyan csináltam, hogy a villa, Hogy igy meg ugy - megőrülök Kovácsné: Segits fiadnak visszajönni Ne kérd tőlem, hogy menjek át -