Hévízi villa; Q 5939

40 Mert megtisztulok tőled. Feleségül veszem a lányt, akit nem Pénzéért és nem szeretetlenül Húzok magamhoz. Ő is arra vár még, Hogy mentem az előítélet Nehéz súlyától önmagunk }együnk. Előttünk annyi lehetőség, Belül a képzelet határán, De távol inne^, hűen az erőhöz, Amely hitből, szeretetből fakad A semmiből épitjük fel magunkat, Mint mind a bátor, boldog emberek. Kovács: Micsoda szemtelen hivalkodás! ! Bét

er: A keserűség és harag iramlik Belőlem hozzád. Jobb szeretném Indulatommal arcul csapni téged, Mint tettleg bántani, de hagylak! Itt, e lakásban, hülő helyemen Spits oltárt nagy nagyságod elé, Akaszd nagy képed jó mag©ara te tömjénezd, ha van hozzá hited. Jó éjt, aiyám! A villát - üzleted Jövőhónapban eladom. Meg ie tagadhatsz, igy kvittek leszünk, Aztán ha hallod:egy rigó a fán Egy rossz fiu emlékét hirdeti, Vagy az újságban olvsod, Hogy az akasztófán végeztem el, Gondolj csak arra, te vagy az oka! /indul el/ Kovács: Megállj!