Hévízi villa; Q 5939

37 О о Kovács » Péter» Kovács s Akinek adtak szöveget. Akinek adnak szöveget, És mondja-mondja, mint a vak A szinek szüntelen dicséretét. Nincs és nem is volt bernied hit, amelyben Mint óriási lángolás tüzében Csak egyszer is hevültél volna, egyszer, Egyetlen egyszer hitted volna azt, Amit a sorsod irt elébed. Az érdek által, érdek miatt Let él csak azzá, ami vagy. Ha most lehántanám - ó, nem teszem -, Mint kis,gyermekről szokták a ruhát A társadalmi megtiszteltetést, A rangot, az anyagi javakat, Barátokat, a jogi piramis Erős védelmét és a hiédelraet, Hogyoki szót kár és kap, az az érték, Az tartja fenna: a létét és a rendet, Mondom, ha igy koxipasztanálak, Belőled oly kevés maradna» Hatvan kiló csont, hus,bőr s szerzete, S hosszú árnyéka: kúszó gyávaság. Elég, elég! Kitől hallottad ezt, pimasz? /virezaloki a fotelbe/ Belül, tüdőn ben ordit ez a hang Már évek óta, most, hogy értem is. Kimondom, hogy okulj belőle Gazember! Megtagadlak! Nem vagy a fiam!