Hévízi villa; Q 5939

30 Hogy®te párttagságod méretett Fej tan fölé szép glóriáváKovács: Minden tőlem van benned és miattam! Péter: Ez most nem lényeges. Sokszor vagyunk ugy, Hogy nem találjuk a helyünket, Ezért megyünk-megyünk-me yünkAz egyik kertben, csendes udvaron Megnéztem én is a római s irt, S elgondolkoztam hosszan és azon, Milyen rövid s mulandó életünk. Kovács: Ezt mért hozod ide? Péter: A gondolat - ha van - szül ujakat, A gondolatból gond is lesz, ha végig Bujkáljuk azt a labirintust, Amit agyunkban hordozunk. Kovács: Nem értem! Beszélj nyiltabban, nincs időm, Ködös eszméket, rossz érzelmeket Végighallgatni! Péter: A sir mellett, a gyom között Magáértem eddig elfolyt életem, Néhány évemmel semmi nem nagyok, A lelkem szürke, szabvány testem is, Nincsennek izzó, tiszta vágyaim, A célok is, amikben hinnem kellene. Szürkék- mindez nem lenne baj? De egy ügyben a végsőkig jutottam. Egy oka van a százlábú hibának. Hogy élek, veletek, közöttetek, W JL .