Hévízi villa; Q 5939
18 Nagymama: Tud erről az anyád? Péter: Nem tud még, elhatározásom Két perce születettNagymama: Megtébolyodtál Gondolhatod, hogy mit kapsz az apádtól? Ne szólj még réLa. Mondtad a leánynak? Péter: Nem, nem, nem kértem a kezét, üzentem, hogy az anyja Fogadja fiúi tiszteletemet, Egyébként minden formaságot Utálok szÍvből Nagymama: Ismered apádat!? Péter: Nagyjából! Ő nem ismer engem, Vagy nem jól ismer./ünnepélyesen meghajol/ Asszonyom, Most elmegyek, az erdőn jáx«ok egyet, Vacsorára hazajövök, Akkor már itt lesz az apám, Sofőrje és nagyképűsége, S felkészülök, hogy a szombatestót Meg az egész vasárnapot szabályosan Atyám elképzelt elvei szerint lerqj jam. Nagymama: Ne hencegj! Ugrálhatsz nekem, Mert én öreg vagyok. A tiszteletlen És könnyelmű fiatalt megértem. De én tudom, hogy minden táncolásnál Ficam és lábtörés lehet a végePéter: Ó, nagymama, megint mit prédikálsz?
