Az éjszakai vizsgálat; Q 5938

-85szemü emberek közül egy sem hasonlít rá. Pedig tudni szeretném érdemes volt-e érte -az életéért ezt a sebet elszenvednem, ami most is ugy sajog. De alighogy felteszem magamnak a kérdést, mindig rögtön el is szégyellem magam. Ha akármilyen is az az ember. Hát mi nem az emberek életére szövetkezünk, hanem a halálukra? Nem kimenteni akarjátok a tűzből az embert, hanem beletaszítani? És nem az ember képére akarjátok megteremteni magatok körül a világot, hanem az irigység, a gyülöleég, a halál képére? Feleljetek, /mozdulatlan mély csend/ Szántai: /be, A kezében egy magnetofont hoz/ Elemér bátyám, ha még nem értek az ügy végére, volna itt még egy vallomás. /a magno dugóját a fali konnektorba szúrja, s aztán megindítja a szerkezetet. Eleven ritmikus beatzene hasit a csendbe, s tart egy-két percen át, A fáradt arcok felélénkülnek/ Elemér bátyám, elhoztam a The five fiendo üdvözletét. Egy hangkóp a ma esti próbáról, Hallja » szologitárt? Az ón vagyok. És most figyeljen, Edit hangja: /felcsendül a magnóból Edit tiszta szép leányhangja/ Szervusz édes apukám,,, /a zene mintegy aláfestésül halkan kiséri/ MaJtsáayixBonta:/meglepetten emelkedik fel a helyéről/ Editkóra, te vagy az? Edit hangja: Köszönöm neked a puszikat, amiket anyu utján küldtél a jeles érettségiért. Mit szólsz apukám, hogy most már -даw»~ én is érett vagyok. De én most arra szeretnélek kérni