Az éjszakai vizsgálat; Q 5938

-81a szellemi tulajdonát, a saját nevét hamisította rá, az érte járó pénzt is természetesen a saját zsebébe rakta. És arra számított, hogy ezt soha senki nem tudja meg, hisz Várkeve messze van, mikor jut le oda innen bárki is. Azt persze egyikünk sem tudta, hogy Pelbár zsebében egy fotokopia lapul meg. Milyen módon jutottál hozzá? Engem is egészen nyugtalanná tett az a titok, amit elmondtál nekem. Éreztem, hogy valamit a markomban tartok, Sőt valakit. Magát Marsányit. Akkoriban elég sokat kibabrált velem. /Bontához/ Meséltem is azt az esetet, amikor azt a számolási hibát készakarva benne hagyta az egyik munkámban /karsányiho z/. Te még nem is tudod, hogy én tudom. Ki akartad vele törni a nyakam. No, gondoltam a Versitznek ezt az esetét az isten is nekem kreálta. Megszerzem magamnak ezt a titkot. Egyesegyedül ós csakis magamnak. Lesz nekem egy kis saját különbé járatú titkom, amivel alkalomadtán előrukkolok és Marsányit elhallgattatom, megfélemlítem és ha a helyzet ugy kivánja, megsemmisítem. Leutaztam hát egy szabadnapomon Várkevére, a tanács épitési osztályán a minisztérium kiküldötteként mutatkoztam be és azt lódítottam, hogy a város épitési terveit jöttem ellenőrizni. Nem tudom, mi szállt belém, Nem féltem, nem voltam gyáva, pedig igen komoly lebukási veszélyt vállaltam. Amikor a tervrajzzal magamra hagytak, gyorsan lefényképeztem,.. És erről nekem egy ezót sem szóltál?