Az éjszakai vizsgálat; Q 5938

-41­Bonta: Perbál: Bonta: xxxjsxayi Perbál: Bonta: Pelbár: Bonta: mind a kettőnkre. Szerencsénkre, a fegyelmi bizott­ság több enyhitő körülményt talált. Es azt hogy tudta meg végulis, hogy Marsányi már kez­detben észrevette a hibát? Egyszer Marsányi egy nagyon őszinte pillanatában, bi­zalmasan megvallotta Versitznek. 0 meg később vissza­mondta nekem. Versitz ennyire kétkulacsos? Csak ismeri az utat előre. És felfelé, S tudja, hogy ezen az uton nem csak fent, hanem lent is meg kell találni a bizalmasokat,. .Noshát, ennyiből is láthat­ja., hogy mennyire ingatag itt ez az én szerény kis poziciom. Márpedig, ha engem innen elbocaájtanak, oda az egzisztenciám, mérnöki állást én már nem ka­pok sehol. Es higgye el, abba már belehalnék, ha a rajzasztalom mellől elmozdítanának.Erre értettem én a végső kétségbeesést, /lehajtott fojjel, de ke­ményen mondja/ Én már csak a jogos önvédelemre tar­togatom minden erőmet. Többre nem telik. A tehetség, a tudás, a f ntázia, én ezekben a fegy­verekben bizom,..Ne mondjon le róluk, próbálja fel­venni mégegyszer őket... Felvenni? hát én hajitottam el őket? Igaz fiatalon meg ott álltam teljes fegyverzetben és vértezetben, Azóta tart a lefegyverzésem. Csak a beceületemet mar­kolom még görcsösen. Én tagadom az örök megalkuvásnak és a harctól való

Next

/
Thumbnails
Contents