A máglya és a vízhordó fiú; Q 5937

- 3b Zoltán: Én?! Í üubor : Igen! - kert mártírt akarsz magadból «sfnalni, és azt hinzed ezzel meggyőzéi bárkit isi - Ki Kívánja tőled ezt a megoldást? Zoltán: Én és mindenki! Gábor : Lenkisem. Zoltán: Az embernek szuverén jo^a, hogy azt tesz magával amit akar Gábor : Hagyd a <aí Zoltán: Lenj innen! üabor : Tehetetlen vagy önmagáddal! Zoltán: /has zabb szünet következik* Ve^ul Ztí/^dtf leszáll a korlátról/ * agyjuk ezt. - filme ^yek. Haza. - Úgyis várnak biztoSan. - Emlékszel, at ndta a papám. - к gy haza. - Gyalog. Nem messze van. - Апуша egy kicsit összeszid, de az kibírható! - Tudod, van egy szép gyirek, egy jóképű flu, aki egyszer, ha iaa«jd elkészül a szép, tiszta ruhája, elmegy az udvar másik Vegébe, aztán, mint Si ős János szálfákat tép ki, de neia égeti el őket. - Felszántja az udvai t, hogy vethesstn bele. - A fákat meg szét nsitja és jó kerítést koszit az udvar koré, hogy a szél ne hordja ki a homokot a növények gyökere közül. - Tudod, ez a szép er Sa flu, egyszer igazán el fog jönni. Gábor : Varjai csak! üoltán: Tessék! Gábor : bem mehetnék? - gn is! - Veled hogy ne menj egyedül, hiszen voltam mar nálatok, líadd menjek el! keltán: h eu, nem szükséges! /indul/ Gábor : léhát egyedül mégy? áoltan: Én egyedül? - Te maradsz itt egyedül! Gubor : ledig szeretnék elmenni! - Te! -