A máglya és a vízhordó fiú; Q 5937

- 82 8 h F i-. J E E J ii J, y Z_ /azin: Kollégiumi lépcsőház. Bit intek a szoba faLai. Közepén JUpeaőkurlát, a szinpad széléhez viszonyítva meg van urneive a szint. A félkor hátul megmaradt, közepén fJgt, liege sen a széles ablakf

allai. A azinen holtán és Gábor, lövéssel éjfél után jár az idő. A lépes ah z ш jfalí n tul, falómé teteje látszik. We pociik emeleten va ,gy

unie. A fiuk egyforma fekete ruhában, faner ingben, sötét nyakkendőben vannak, szóval ünnepélyesen lelő-tűzve. Ingnyak kigombolva, nyakkendő kitigitva. - voltán hattal a korlátnak dől, kezében cigaretta. Gábor ül egy ottha-yott széken. Cigex*ettát kér Zoltántól/. Zoltán: Már megint! - Te lassan rá fogsz szokni! Gabor : Dehogy azok ok, mondtam mar, hogy nem uzivom le! Zoltán: /elkapja a cigurettát/ Akkor nem is adok! Gábor : Adjál már mit hülyéskedsz! - ürülj hogy kérek! Zoltán: /Udanyujtja, tizet ad n ki/ Nem fáradtam ei! Gabor: Jő neked. Zoltán: De ha végigazivon ezt a cigarettát berúgok. Gábor : így is oö vagy. Zoltán: Nem vagyok. Gábor : Na jó nem vagy - Nekem mindegy. Zoltán: Meg ez a szerencse. - áaiókazei milyen nagyokat sétáltunk este? Gábor : Mint most. Zoltán: De akkor neia кипу ezerből. Gabor : Igen. Jókét sétáltunk. - %ész éjszaka. Zoltán: Különös igyi Gábor : Hogy? Zoltán: Most valami egészen különöset érzek. Valahogy megszabadulok mtnüen nehezebb gondolattól. - Igazán hétköznapi

an érzem magamat. Gábor : ledig most in epei tünk. Zoltán: Igen. - Mindentől mentesen érzem magamat. - azinte közönségesen. Jó az apró sea isegekre gondolni. A legbonálisabb dolgokra, megpihenni a jelentéktelennek látszó perceknél,