A máglya és a vízhordó fiú; Q 5937

- 79 Zoltán: Negyon sokat, végtelen sok t. Tanár: Je mégis, mit mondtak konkrétan? Zoltán: /Kicsit felnevet/: Amiket én elmondtam. / A többiek csodálkoznak/ üg; Q milyen primitiv gondolatot? - Milyen banálie myyol:-ások/

ce my z j elhinni. -Nagyon jó filozófiák t remnek ott. - Mostmar e ak szavukon kell fogni őket. - ír ez a nehezebb, ós hogy egyszer egyeztessük a kor linótokat. - Megtesszük. - Mi tudunk adni és a ínnk őszintén. - És ez joMon sikerült, mint tőlük venni. Űrre sokszor képtelenek vagyunk. — Nem kell szégellnünk az átvételt. /Ekkor egy kenyértészta ezerü és nagyságú valami, hull le . a magasbél a színpad előterébe. Leesik, odatapad, Mindenki mozdulatlan egy pillanatig. Zoltán lép a,matériához, lehajol, vizsgálja. Letérdel mellé./ Zoltán: Mi ez? - Ki tudja, hogy mi ez? /Mialatt a lehullott val mi mellett térdel, némán -inna lép be о szobába, Zoltán apja ás nővére . Nem messze Zoltántól állnak meg. - Éva is itt van, de nem láp be, csak az ajtóhoz támaszkodva mgállt/ Zoltán: /Felnéz, kicsit csodálkozik, feláll/: Nektek muszáj volt megjelennetek? * Anna: Nom megjelentünk, hanem eljöttünk te hozzád. - Csak nem haragszol ezért? Zoltán: Na jó ... dehát elég ... furcsa ö:zetételben vagytok ittl Apa: Zoltán: Éva: Zoltán: Éva : Eljöttünk és most ne boszélj melléi Meglátogathatunk nem?/Évának, lép -lé pár lépést, int neki:/ Te miért mm jöttél be? - Félsz valamitől? - Nem bánt 6?! /Annára mutat/ Tudom, már v szekedtíink. És ... ki győzött? Ebben nem egyeztünk meg.