A máglya és a vízhordó fiú; Q 5937

- 47 Anna: Zoltán: Aima: Zoltán: Anna: Zoltán: Anna: Zoltán: Anno: Z Itán: Anna: Zoltán: Anna: Zoltán: Anna: Zoltán: Anno: Zoltán: Iszol? ' 4 4 Van igy. - Az embert œgôli a magány. Képtelen vagyok bármit is.csin Ini. - Érezted te mir ezt? Állandóan. De csak őzért, mert t hiányzol. Miért akartál itt hagyni? Nem tudom. Dehogy nem. i> < < • Mert... mert ugy é; aztera, hogy valami nincs meg benned, amit sz retnék. - Ha valamit mondok, csak bólogatsz rá, helye

sied, de ша tudod igazán komolyan venni: értelek mag .igazán - nem vagyok eléggé aktiv. Ősi női probléma. 4 Y lami hasonló, de ez moot nem is lényeg s• ügysz rüen nem is, akarom, bo .y log unek körülöttem, hadd menjek én a magom utján. Az előbb azt mondtad, hogy nom tudsz agyedül lenn tilgen, de nem kötve. És azt mondtad, ho y szerelne s vagy/! Igen, de az más!- Azt a szerelmet én teremtem, egy valami érdekében, ami a szerelmet többé teszi, puszta érzésnélI Többé tenni! - Magadat todd többé! - Azzal, hogy élővé 1 szel! r Mort most halott vagy, öcszevi nza kószáló halott. - ;gy ki: érte te magadnak! ïgon, de én a nappalt ak .rom megkísérteni, nem oz éjszaki mint most! Kijózanodtál? 4 Ге ki tu od józanítani az embert. R-Szüleid elpágtak mellőlem, addig vigyáztak rád, amig elperetl tek. Ne bántsd őket. ók nem téged nem akartak, hanem csak engemet akartak. Annak: Koatmár vz övék v gyí - És nem hiszek neked, még ha