A máglya és a vízhordó fiú; Q 5937

Zoltán: Zoltán: Sofőr: Zoltán: I .Munkás! Zoltán: s

0f őr: Zoltán: .of őr: Zoltán: Sofőr: - 41 omlós a kői - Most sokat osztanak le. - Ugy látom mindjárt patároznakf 4 Als só elhalvány 1 a fény a színen. Tompa, kisebb nagyobb robbanások h llatazanak. - azétlövelik a nagyobb köveket. - Kőomlás zaja. - Hirtelen Zoltán erős ordítása hallatszik. A robban ások elhalnak. .A három ember felugrik. Ki ennek, behozzák Zolt nt, aki raj к támaszkodva féll^bon ugrál be./ A fene .egye meg az eget rál - Pont sz én lábr mra &Lrt gurulnií - Üntha nem lett volna neki elég hely. - ÁÁi! Ke hua»/m eg ugy te! Dagadt. - Eltört? 4t . /Fogcsikorgatva/ - Legfeljebb összenyálazzuk. Ghí - Nem kell szólni senkinek. - Nem vették észre. /kétségbeesetten:/ Mentőt kell hivni! - /Megtapogatja Zoltán lábát/ Meggyógyul ez.

flu! - Nincs eltörve. - Egy kis pálinka kéne most neked. Ja • - he ne hívjanak mentőt. Megpakolják a kocsit, aztán zzal majd bem-:.

у ok. - Az i3ten gondolta, hogy ilyen veszett kemény! - . /А két öreg kimegy/. Majd elviszlek az orvoshoz. - Utána meg eljössz hozzánk, a feleségem majd ápol. Ho, igen! - ázop kis aj ín ók lennél. Elviszlek! - Шц úgysem voltál, hi íb

а hívtalak. Ne hülyéskedj már ilyesmivel! 4 Eljössz nol - Kész! - Legalább l?sz kivel beszélgetne®. Tudod amikor katona voltrm, egyszer az e yik falu közelében piszkosul eláztam, a kocsim m::g bedöglött. - Bementem a postára telefon lni. -.A portás fi tal volt, aztán, mondta, hogy menjek el hozzá, a.felesége otthon van. bzáritkozzak meg és eg ek valamit• * Üregem, képzeld el, két héttel azelőtt volt az esküvőjük, a fiçtal a szony nagyon çsin kedv с? a volt és nam féltette а férje. Még most rem értőm. Az asszony megebédelte tett, amig <..z\ dt m, mos élt. - Nem volt zégyenlős. Mondta, hogy na yqn azereti az férjét, még a nászéjszak,íjukat is elmesélte.