A máglya és a vízhordó fiú; Q 5937

- 35 De nem igy akarom. - Te is megunhatnál hamar, mert nem leszek mindig ilyen hozzáo. — De én nem engedem mag, hogy megunj, mert t^y formállak meg. Gábor: /érzi, hogy felesleges/; - Áldásom rátok! Zoltán: Viszont, terád is! /Gábor eltűnik észrevétlenül, mintha ott ЭЙД lett volna./ Éva: Anna, vele mi lesz? Zoltán: bemmi. - Legfeljebb megülöm. Éva: /nevet, kömben, vidéma

Ы* *gen. - Meg ki is szúrod a szemét, ho_y ne lásson! - Vágy a fejét hozod el nekem ajâ dákba. Zoltán: kimegyek majd hozza. - Teljesen józanon. Hem létezik, ho^í nem értsen meg. - Hagyon fog gyűlölni. - Aztán megszokja a hiányomat. — Éva: Nem szereted. Zoltán: Nem. De becsülöm, mert hihetetlenül hűséges. Volt. Lzinte büszke vagyok a hűségére. Olyan hűséges senki sem lesz hozzám. Éva: Még én sem? Zoltán: AZ más. - Te az leszel, mert olyanná teremtelek. - De az <3 hűsége, az ő müve volt. - óz pedig nagyon jó érzés.hva: kiutazol? rfti; Zoltán: kl. Mennem kell dolgozni. Éva: ühgem nem viszel? — Talán sokszor tudnék segíteni neked.és szeretnék ia. - Olyan lenni, mint te. - És leszek is.Zoltán: Jó. - El

1viszlek, AZ ujjam hegyén. — Nézd csak! /Ügy tesz, mintha egyensúlyozna valamit az ujja hegyén. óvatosan lép a hátsó falak felé. -/ Zoltán: Már esek két lépés! /Elsötétül а szín. Ezalatt eltűnnek a szöbaberendezések, csak a magas fekete-fehér fal marad meg teljesen félkörívben, de szabálytalan félkörben. A fai

лП