A máglya és a vízhordó fiú; Q 5937
- 28 Gábor: fizt nem mondtam. - Je azóta gondolkodtam az egészen. - Tudod, helyes amit tettünk, de csak e v^yóni azompontü ból. - fe kimentéi dolgozni az élet bej - fiz jó: letet tapasztalni, látni és elteszed a zsebedbe nehezeknek, hog, ái Aj m a súlyát érezheed magadnak. - Hiszen ezt akartuk. - be ezentúl mi vart? Zoltán: Igen. Rájöttem a gondolatodra. » ügy érzem legalábbis. - Mi van, ezt mondtad. - Gyereke a az egész mi, ií'jui hév, megváltás hite, meg atb. iírre gondoltál, u t^/e? Gábor: Bocsáss aeg, nem akartalakmegsérteni, tudom, ho t Jy sokban igazad van, de ... Zoltán: fittől émelyeg a gyomra*! ... t.* Gábor: Na jó, szóval, arra gondolok, ho^y a világ a maga komplexitásában csaz ugy haladhat, ahogy most van. - A maga zugó, háborgó örvényeiben, örökös diaiaktikában, változásaival, az órók létező ellenpólusokkal. Zoltán: Hagyjad már ezt, veszek tankönyvet, aztán elolvasom abból! Ne vitatkozz velem öregem! - Ne próbáld nekem bemesélni, ho y nem létezik u cy ilyen hülye-ketye^ás nélküli világ. Állandóan hallod, szemed - füled tele Van a vilá# problémákkal, az egyén problémáival, a feg verkezésael a leszereléssel, demonstrációk, erkölcsi vari aciók és elvesztetted önmagaoat. - Harc itt, harc ott, harc mindenütt és te légneciüvé váltál. Legjobo esetben nem érdekel semmi, elmégy sorbaállni mozijegyért, aztán jól van. Mi gondolataink >an 03 cselekedeteinkben csak félig élünk a saját jövunkért. a magunk társadalmi rendjének Jővőjéért, arai ben élünk, hátunk valamit, de csak félkézzel kapaszkodunk az eléréséért. - Miért félsz kimonauhi? - Hoy gondolataink, cselekedeteink másik fele éppoly veszélye? félelmetes és loht pusztító hatású, mint azoké, akik nem hiazenk a mi eszméinkbe itt - Nincs semmi a "Jivia Paceia, parabellum" - fölött? - áfeiber lennél, naaï - Miért ingatjuk meg önmagunkat, a magunk igazat? - Amikor katonai demonstrációt látok, mindig nevetés fog el, mert eszembe jut a fapuskás ^erekkorom és az hogy ilyen gye rekes játékoakodás, "vigyázz - pihenj" - rettegésben
