A máglya és a vízhordó fiú; Q 5937

- 26 Gábor: ^azerü lány volt. Ugy lácazott nagy partit szerzett. A szerelem átcsaix>do fct puszta álmodozásokba. As ártatlan romantikát kitúrta és lassan elüldözte belől© a számára reprezentatív házasság mutatós szépsége... Ügyvédnél ... AZ került felülre.- Tudod, a tiszta szerelemben csalódni, legföljebb egészséges letargiaval és késŐDbi kibékülés

sel jár. be ha a megálmodott élőkelőaéget, a oinônna >i presztízst veszítjük el, ez olyan gyűlöletet kepea kidobni belőlpnk, ho

tgy még az életbeztön fennaőbbeégét is veszélyezteti. - Vagyis inkább a halál. - tondván. Zoltán: Lehet, hog> igazad /aß, de még ne itéij. Nem vagy kellő távolságra időben. - Aa te különösen nem Ítélhetsz 1Gébor: Lehet, be miért? Zoltán: Hát csak ugy. - Mondjuk, te hogy vagy különben? Gábor: Mármint, hogy? Zoltán: Mondjuk a te romantikus álaoüozásaid? д te... Ami terveink? Gábor: /zavarba jön/: Hát nézd... Zoltán: /kifakad/: dl tudod te képzelni, milyen kellemes érzés volt számúmra, maikor hazamentem a szállásunkra és megtaláltam a cédulát? - a "bucsu levelodet"?• <•» ^ Gábor; ma akkor megírtam! - iudom, hogy ... Zoltán: Tudod... Te mindent tudaz. Gondolod, milyen jó egyedül, , senkitől som háboritotian"? - Nagy választékosabbal Írtad különben azt a pér ftondatot, gratulálok. "Mutasd meg öregem, hogy nem volt ostobaság, amibe fogtünk. Tudom, hog/ becsaptalak, hojfy megszegtem valamit, de hissk benne, hoop e

byedül ia bebizonyítod a mi igazságunkat. Határozot on szépen hangzik, ez kétségtelen. - Még valami bi«aö0 pátosz is va» benne! - /Rákiált Gáborra/: Hi#e szen ismertél már, tudod, hogy teljesen egyedül képtelen va.yok megállni! Gábor: Mit vonsz engem felelősségre! ! - A szüleim hivtak, airtifit/? minden, nem tud t um megtagadni, hogy elmenjek velük! Zoltán: Féltettek!