A máglya és a vízhordó fiú; Q 5937

XI Gábor: Te miért nem mégy ebédelni? Zoltán: /Előbbi hely2» then marad, fekve/ Mérek. Báró: Megéehezel. Zoltán: Majd kinövöm. Gábor: Szép idő van odakint.Zoltán: zrzem.- Csak azt neia tudom, hogy minek. En az iazt jobban szeretem, Márpedig, ha csepeg az eső, az idő olyan jó őszies. - Az szebb.- Az akácillat is jó, de az ősz az igazi szép.— Gáoor: /leül/ Nagy sár van. Zoltán: Tudom. /Налу

at fekszik/ Gábor: Az iden megérik a füge a kertben. Zoltán: Jőizü lesz. Uáoor: Szereti az a vidéket? Zoltán: Az enyémet igen.- Mert az ón közelségem jót tesz neki.- dzt uibzem. Csak más nem hiszi el.Hogy jé akarok lein!, lihiszik? Gáuor: El. Csak te nem hiszed, hogy ők hisznek neked. Zoltán: Adjál egy cigaretta .. /Nézi az ablakot. Gábor odahoz neki ia, magának ia egy cigarettát/ Zoltán: /Csend«:;

en/: Te is rágyújtasz? Gábor: Ka. /Kágyujt, elég Ügyetlenül, de nagy mellel, pöfékelve/. - Zn soha nem azi

vom le. Zoltán: Ez a te bajod. - be aatározattan szerencséd is van. Ais szün t következik, à fény eltompul, Gábort erősebbon, Zoltánt halványabban világítja meg. Zoltán mesél/. Zoltán: Átmentem a túlsó partra. Igen nagy volt a lucsok az összenőtt füvön. Ahogy a nagy vihar megcsapta, még nom öi.yenesedttók че! a fűszálak.- Itt-ott foltos volt. Nagy paréj ok verfcók а térdemet, majdnem elkoptatták a