Periférián; Q 5935

Szántó /fejét csQV~lve, elgondolkozva/: 'n® csak azt kérem fián, hogy azért tartsátok szemmel szokat a pasasokét, nehogy PÖIPeié bukjanak, és a végén majd én igyam meg a levét. Szin: Egy. Íróasztal, előtte Antal, mögötte ez Ügyész. ügy-ész. Ahogy ön' elmondta az esetet, továbbá, a rendőrségi és mentőit orvosi jelentést áttanulmányoztam, azok alapján Ön ellen,nem f 1 a.dha tunk кi vad ire to t. < Antal: De Ügyész ur kérem! -Az a szerencsétlen me: csalt PiatalprDer nem követett volna el kettős gyilkosságot, ha én nem közlöm vele a. megess látását. Ügyész: Annak a szerencsétlen, valóban nagyon szerencsétlen fiatalembernek nem ez volt ez első megcselatáss a nála majdcsak tiz évvel idősebb, enyhén szólva szabados erkölcsű menyeszszonyà által. Antal /Majdcsak kiabálva/: De a kettős gyilkosság elipditóje én vagyok! Ügyész: Kérem , én ebben az ügyben a tettest is kihallgattam. Antal: És? Ügyész: Egybehangzó a vallomásuk. Antal; f sped ig? Ügyész; önt a tények alapján nem érheti a felbujtás vádja. Antal: De ez képtelenség /ismét kitör/ Idegekke L nem birom elviselni! Kért nem tetszik ezt megérteni? Ügyész: Nyugtassa meg csak nyugodtan azokat a zilált idegeket, és kösse le magát valamivel, majd elfelejti. .. /feláll/De sok ! uj börtönre lenne szükség, ha a maga tettéhez hasonló kvali\ tásu állit óla gos vétkeseket mind lakat alá akarnánk tenni. Antal /feláll, elinduL/: Nem értek eg, et... bért csak annak a Gábor