Periférián; Q 5935

- Зо t pincér: Tessék parancsolni. / írre: Tegyen szíves két feketét« /Derűsen e vállára ver Antalnak, aki borongós egykedvűséggel, meredten ül/ Hát hogy élsz jó rokon? Antal /Kényszeredetten: mosoly ogva/: Igen, jo rokon. /Legyint/ Első unokatestvérek, ákik ugy évenként látják egymást. •Vre; Fát ez már igaz. aj.o, de igy aztán nem érhet bennünket az urambátyám os vad. Antal; A SZOT-ben vagy még? Imre; Nem. .Antal: Hát? Imre: pél éve párt bizottsági munkatárs vagyok. Antal: Ajjejej... Imre; Kár megint valami gügyeséged van? Antal: .2n meg há.rom honapja tudod hol vagyok? Imre: Hcs? Antal* az utcán. Imre: Ki? Antal? az utcán. Imre: "fa mit csinálsz ott? Antal: Kilincselek. Imre : Kinek? íintal^Keserüen/: Hát ki vagyok rúgva sz áilásombol, mint ahogy? egy döglött patkányt kivet a szennyes ár. "'s el se tudok helyezkedni Imre: '

я hogy lettél te döglött patkány? "•ntal* Hosszú sorja lenne most itt eihsd&rni. Imre: Sikkasztottál?..» Liliomot tiportál?... Hőoörögtél? pincér /Е Léjük teszi a feketét/ »