Periférián; Q 5935

- H - , V boren néni: Igen. De mire kell ez? író: Csakúgy... Szülők, gyerekek sorsa, gondja. Hogyan bajlódnak ez életté it... idősebbek, fiatalabbak, értelmiségiek, munkások, / parasztok. Korén n

5ni: így már értem... Hát szóval, ha'' én negyven évesen nem maradok özvegyen a tizenhét éves fiammal, nem sok panaszom lehetne az életre, "fe a régire - ny ilten megmondom én se a maira, azt se tagadom, íré: A °ie szokott hazajárni? Koran néni: Persze. Linden hónapban, író: ís nénztámogatást küld? Korén néni: Sí- se fogadnám tőle. t író: A tanittatást nehéz volt végigvinni? Korén néni: К ind ig a legmagasabb ösztöndíjat-kaots. Kollégiumban lakott, jói is tenjilt, író: 45 előtt is sikerült kollégiumot kenni? boren néni: Hogyne. A batyam ott volt pâeIlus, ő aegitett kijárni, író: Vajon mi az oka, hogy a fiát már a második felesége is elhagyta? Korén néni: Ez az én n&g bánatom. Nem tudom, hogy kit okoljak, a fiamat vagy- a menyeimet'? ín mindig igyekeztem mindent előteremteni a számára. Kevés mai asszony- tua ja ezt megtenni. Idehaza csj-k tisztességet, családi melegséget láthatott. Ezzel talán ne m is vallottam szégyent, hiszen vitte valamire. De a családi élete nagyon elkeserít... /Sötét/ . / Szin: Ismét Korén intézeti szobája világosodik meg. Korén járkál, Dr. Zoltán ül. У Koren: Kilyen embernek tartja Zsedányi Entait? Dr. Zoltán» /feinossn- szolgálatkész modorú/: Rendesnek. Kor en« is a munkafegyelme? Lz ч