Guilio és a körmenet; Q 5932

•С— IlüSSÖr it, önmagunk között kell aege gyeié-re jutuank »indeoekiölött, ltogy egyek vagyunk, «gy a céluüK, в búrmely ncbéaeé;. töl ós áldozatból visses пш tántorodunk* krre as egységre ée köaöe elhivatotté ьга van ssüfcságönk, y lássuk, пев hiába g^ülekc etünk az éj leple alatt* Hogy ami ti titokban határosunk, én és ti tizenketten, ne csupán siôbediéâ tárgya legyen, hanem aegvalósitásrö váró secüt feladatunk* Ha nur egyszer annyi fáradtságot vessünk, hogy а kútból vis et cic rünk, ne ш^шш*, Iii ne в másokat fojtsunk bele! fexi-U: &Ljcnl Helyes! íovább ÜuUióI GUlLiUí Is as első, a közös nevező, mint a Bate mb ik&

baa, bór es sel még korántoioen m oldva a feladat* Ami hátra van as a nehezebb, de ее nyomja es ót ti tt vágytól duzzadó kebliMt* I s pedig пси más, mint as elhatározás könyörtelen megvalósítása, legfontosabb, hogy ööKzefObiunk, befolyásún; alá hajt-suk u szélen tömeget, e soknyelvű nép élfel lakott nemzet

et* üzoro6 gyűrűbe keli fogni, hogy ne tudjon könnyűszer el meglógni, hogy sdnden pereken nyakán érezze acélujjaiak szilárd szorítását, а vasmrok harapását,