Szép ajándék; Q 5929

történt, mikor már... "nem volt értelme. 4 Már feljöttünk éppen. Kisebb sérülések akadtak az épületen, semmi.ü a kis erkélyen állt és alánézett a városra... airt. Az ikrek a beszakadt tetőt vizsgálták. Mármár csinálták volna! A Kislány a maltert lesöpörte a zongoráról, két virágkezét felemelte, mosolygott s fölkiáltott Hozzá az erkélyre: Anyai/csönd/ így láttam őket, amint elsiettem az ablak előtt, igy láttam utoljára. Valamiért visszanéztem... ^ te lent a bunkerben... Á, a bunkert ki-sziv-te a légnyomás - fölröppent s porként hullott vissza a v&3, az acél, a cement... - nem. Mire a bunkerhez értem volna, elfelejtettem, hogy miért is jöttem vissza... s megálltam az ezüstfenyőnél, a madárjtető alatt... tudod, amit a kicsi készitett fészekformára... ott álltam... mit is akarok?i 3 fölbukkant bennem a kép, amint a fa alatt ül a gyermek s a fészket fonja... - és akkor! /csönd/ Nem látta öt sirni senki, csak ón, és akkor ... mikor már a várost nézte./csönd/ Az ikrek kemények voltak mindvégig, elszántan készültek a békére./ csend /А Kislány átforrósodott lent a hidegben és homályban a egyszer egy hajnalon megsúgta, hogy mos

t tudja, hogy mi a muzsika és, hogy mire való - most. / csönd/ Ilyenek voltak ök és mindezt csak neked mondhatom el - mert te úgyis tudod. S a kicsiről?... /csend és halkan/ и a visszavonuláskor elesett. Elesett! Lelőtték - ez az utolsó hir róla - a saját